Egy munkakereso viszontagsagai Valenciaban

Az elmult het a varos valamint a helyi turistak megismeresevel telt. A hostelben megszallo kulonbozo kulfoldi naciok aranyarol az alabbi statisztikat sikerult felallitanom:

• holland 12 fo (annyi itt a holland, mint a rosseb, mert nemzeti unnep van)
• olasz 9 fo (allitolag naluk is holiday van)
• francia 7 fo (az ember egy franciat megismer, akkor a tobbit is. Ezek keresik egymast tarsasagat)
• amerikai 7 fo (tobbseguk Europaban dolgozik)
• nemet 6 fo
• brit 3 fo (igen igen, meglepoen alacsony arany)
• svajci 3 fo
• lengyel 2 fo
• ukran 1 fo
• eszt 1 fo
• spanyol 1 fo

Ezen kivul naponta talakozom a konyhaban 3 meghatarozhatatlan nacioju azsiai lannyal (furcsa mod gondor a hajuk es nem eppen sovanyak). Rettento budos kajakat foznek.
Magyarok nincsenek.
A fenti adatok nem reprezentativak, mivel a felmeresben csak az ismerettsegi koromben levok vettek reszt. Az atlageletkorrol nincsenek pontos adataim, de ugy 23-ra saccolom (Kisse rontja a szamokat az az ot 30 koruli nemet, akiknek segitettem bolognai spagettit fozni.)

Pillanatnyilag ket franciaval es egy olasszal keresek lakast - egyelore keves sikerrel. Mondjuk en kevesbe eroltetem meg magam, mivel nalam a munkakereses az elsodleges szempont. A franciaknak mar van munkajuk, az olasznak meg eleg penze, hogy ne kelljen aggodnia meg egy honapig. En a magam reszerol igyekszem nem tudomast venni a bankszamlamrol.

Munka fronton sem tudok nagy ujdonsagokrol beszamolni. Mar a fel varos megkapta az oneletrajzomat (fokent hostelek,cafek, barok). Aki pedig meg nem kapta meg, az a napokban fogja.

Kommunikacio teren azonban oriasi az elorehaladas: mar majdnem mindent ertek spanyolul - telefonon keresztul is, sajatkezuleg irtam meg a spanyol nyelvu oneletrajzomat, sot, mar franciaul is beszelek, ha nagyon muszaj. Olaszul rettento hasznos kifejezeseket tanultam, melyeket, a joizles megorzese erdekeben, most nem tennek kozze.

Az atallas a mediterran eletmodra nem megy zokkenomentesen. A kesoi keles nem okoz gondot, am este 11 korul mar asitozom. Igy, barmily meglepo is eme teny, a szombati mulatozast kihagytam. Azert igyekszem minden este legalabb 1-ig fennmaradni - igazodva a helyi szokasokhoz. Persze, az igazsaghoz hozzatartozik, hogy hostelben aludni igazi kihivas. Kb. minden oraban valaki erkezik vagy tavozik. Nejlonzacskok zorognek, ajtok csapodnak, villany kapcsolodik.

Azert a megterhelo munkakereses kozepette nemi varosnezesre is jut ido. De errol majd a kovetkezo bejegyzesben.

Az easyjet menetrendszerinti jaratabol kilepve megcsap a spanyol delutani meleg. Rajtam harom reteg ruha plusz dzseki - a londoni "tavasz"-bol erkezem. Csoda, hogy van ra szavuk! Meg a nyarra is!

A metroban eskuvoi fotozast imitalo kosztumos csapat valamint bohocok szorakoztatnak. Sajnos, az okat nem tudom meg. Penzt mindenesetre nem kernek. 20 fok van, tajekoztat a metro kijelzoje (nem, nem a metroban mert homersekletrol van szo).

A hostelbe erve orult tempoban dobalom le magamrol az atizzadt darabokat. A szemkozti templomban eskuvo van, igy oriasi kioltozott tomeget probalok kikerulni a magam mogott vonszolt boronddel, ami mostanra mar eskuszom legalabb ketszereset nyomja a repteren becsekkolaskor mert sulyanak. Alig varom, hogy megszabaduljak tole. Szobam a masodik emeleten van, hal´Istennek van lift.

Gyors oltozes, es irany a varos. Szallasom a kozpontban van, el Carmen keleti reszen. Valahol azt olvastam, hogy Valenciaban erdemes elveszni a szuk utcakon, igy a terkep tanulmanyozasaval nem bajlodom. Az utcak meg meglehetosen kihaltak, het korulre jar az ido. Dizajnos boltok, tapas barok es apro galeriak foglaljak el a tobbemeletes, zsalugateres ablaku haztombok aljat. A cafek mar szerencsere kinyitottak, igy gyorsan magamhoz veszem az elso, jol megerdemelt sort. Valami helyi sort kerek, Amstelt kapok. Nem helyi, de spanyol, magyarazza a pincerlany. De legalabb olajbogyo is jar hozza. Egy kedves macskakoves teren uldogelek, hatalmas olajfa alatt. A ter kozepen egymast valtjak az utcazeneszek. Nekem harmat is van szerencsem meghallgatni. A legjobb a maganyos szaxofonos, 50-60 koruli uriember. Megjutalmazom 1 euroval. 

Mivel a boltok mar bezartak, a taskamban felhalmozott papirdarabokra firkalom a gondolatokat, hogy el ne vesszenek.

Nehez eldonteni, ki itt a turista, ugyanis mindenki feher. (Latin-Amerikaban ketszaz meterrol ordit mindenkirol, hogy helyi illetosegu-e vagy sem.) Persze, az ettermek etlapjat mustralo tanacstalan arcok rogton elaruljak magukat. A mellettem ulo par olaszhoz hasonlo nyelven beszelget, ez lehet tan a valenciano.

A pincer nem hozza elso keresre a hamutartot. Kerem megegyszer. Tranquila, mondja, nyugi. Ezt asszem meg szoknom kell.

Este meg gondolok egyet, es leugrom a tengerhez. Kb 20 perc metroval es villamossal. Itt nem jarnak egypercenkent a metrok, mint Londonban. Ezt is szoknom kell. A homokos part tobb tiz meter szeles savban terul el a kihalt setany es a viz kozott. Tok sotet van, igy elkepzelem a Foldkozi-tenger sotetkekjet.

Ejfel korul erek vissza a citybe, a szombat ejszakai elet mar elkezdodott. Erdekes, hogy a belvarostol egy utcanyira egy lelek sem jar, majd hirtelen vasari forgatagba csoppen az ember. Egy cafeban eletem legrosszabb pizzajaban van reszem. Eves kozben a munkakeresesi strategiamrol elmelkedem. Mert nem nyaralni vagyok am itt! Ket hetet adtam magamnak - meg persze a bankszamlam is nekem -, hogy munkat talaljak ebben a csodaszep spanyol varosban. Ha nem sikerul, buntetesbol vissza Londonba. 

Szoval egyes szamu menupont a spanyol oneletrajz befejezese. Ez mar onmagaban is oriasi kihivas, de talan az internet segitsegevel megbirkozom vele. Kovetkezo a helyi illetosegu mobiltelefon szam, valamint allashirdeto ujsagok beszerzese.

Holnap vasarnap van, igy buntetlenul semmit tehetek meg egy napig.

A hostelbe visszaerve nagy meglepetesemre mar tobben az igazak almat alusszak. Igy megprobalok a felhomalyban hangtalanul atoltozni es agyat huzni. Abban csak remenykedem, hogy nem fogja az egesz szoba horkolasomat elvezni - termeszetesen sikerult egy jo kis megfazast bucsuajandekkent magammal hozni kodos Albionbol.